Budapest, 2015. január 16. – Ünnepélyes keretek között, 2015. január 15-én nyílt meg Gasztonyi Kálmán festőművész önálló kiállítása. A Vendégségben című tárlat egy hónapon keresztül lesz díjtalanul megtekinthető a VI. kerületi Révay utcában található Bálint Házban.
„Idegen, de bentlakó vagyok közöttetek” – idézte Mózes 1. könyvét Gasztonyi Kálmán a kiállítás megnyitóján, utalva arra, hogy keresztény létére, filoszemitaként nem csak a művészetében, hanem gondolatiságában is szorosan kötődik a zsidósághoz. A címválasztás tehát több szempontból sem véletlen, egyrészt utal a művész zsidó kultúrával való kapcsolatára, ami meghatározza a festészetét, másrészt pedig arra is, hogy a kiállítással Gasztonyi egyike lehet azoknak a szűk körű, nem zsidó származású alkotóknak, akiknek lehetőségük nyílt arra, hogy gondolkodásmódjuknak köszönhetően, saját képekkel jelenhessenek meg a magyar zsidó közösség otthonában.
A holokauszt emléke származásának ellenére mélyen él Gasztonyi családtörténetében, nagypapája ugyanis a második világháború során számos zsidó fogoly életét mentette meg 1944-ben, az amerikai bombázások idején, amiért a Zsidó Hitközösség ki is tűntette őt. A kötődést pedig csak tovább erősítette, hogy az unoka, Gasztonyi Kálmán a Radnóti Gimnáziumban töltötte iskolai éveit, ahol szintén a zsidó életszemlélet volt a meghatározó. Éppen ezért festészetében már a kezdetek óta fellelhetőek e motívumok, első munkái között is gyakoriak voltak az Ótestamentumhoz köthető, Bibliai ihletésű művek.
Az önálló kiállítás tematikája is ezt az irány követi, a tizenhét kiállított műből tíz foglalkozik közvetlenül a holokauszttal, valamint a zsidó kultúrával. A tragédia és a fájdalom jellemzően szimbólumokban mutatkozik meg a képeken. A többi mű aktuálpolitikai témákat dolgoz fel a festőművész sajátos megközelítésében, melyet alapvetően absztrakt gondolatisággal átszőtt, naturalista ábrázolás jellemez.
A festmények nagy része olajfestéssel készült, mivel Gasztonyi jelentős hangsúlyt fektet munkássága során a klasszikus festészeti elemek megőrzésére. „Miközben az opera és a balett még napjainkban is nagy népszerűségnek örvendenek, a klasszikus festészet kezd kissé háttérbe szorulni. Éppen ezért eltökélt szándékom, hogy a képeimmel életben tartsam a nagy mesterek technikáját, s ez nem csak saját munkáimban jelentkezik, hanem a képzések során a diákjaimat is arra ösztönzöm, hogy bátran használják e módszert” – mondta el Gasztonyi Kálmán, a megnyitót követően.
Gasztonyi Kálmán művészetről vallott filozófiája
A XX. és XXI. század művészetfelfogásai szerint egy mű esztétikai értékét az abban megjelenített, vagy a befogadóban asszociációkat keltő gondolat adja. Ha tehát egy kollázs, zenedarab, installáció, videómontázs releváns gondolatokat ébreszt és kérdéseket tesz fel, akkor az esztétikus. Ez persze nem zárja ki azt, hogy valaki jó gondolatokat fogalmazzon meg, magas technikai tudással, de tény, hogy az elmúlt évtizedek nem ennek a gyakorlatnak kedveztek. Egyszerűen azért, mert nem elvárás.
Egy mű elválaszthatatlan lényege, hogy van. A megalkotottság az egyik attribútuma. Ha egy ötlet nem nekem jutott eszembe – pedig el tudnám készíteni -, nem én valósítottam meg, úgy nem vagyok alkotó. Az alkotót tehát már azért megilleti a tisztelet, hogy gondolt valamire és ezt megpróbálta prezentálni valamilyen formában.
Hiszem, hogy a magas technikai tudás és a jó gondolat elválaszthatatlan egységet képez: A forma és a tartalom. Jan Vermeer van Delft – a holland aranykor egyik kiemelkedő festője – képeiben az a csodálatos, hogy az átlagos befogadó és a művészettörténész is talál benne szépséget. Az egyikük gyönyörű, melankolikus fényeket lát, nőket, férfiakat, hétköznapi helyzetekben – hiszen a festmény azt jelenti, amit látunk rajta -, a másik pedig flamand közmondások allegorikus megjelenítését. Tehát sokkal többet, mint amit első pillantásra észlelünk. Merthogy Vermeer képei kivétel nélkül egy-egy közmondás, bibliai ige illusztrációi, amik a kor legnagyobb társadalmi problémáit boncolgatták. Az igék, közmondások gondolati sűrítmények, absztrakciók. Az évek során ezekből a festményekből a Gondolat kikopott, mivel megfelelő tudás nélkül ezeket a szimbólumokat, allegóriákat nem lehet dekódolni. Ennek ellenére Vermeer képeinek esztétikai értéke, festményeibe fektetett technikai tudásának köszönhetően elvitathatatlan.
Számomra mindebből az következik, hogy nem az az igazi teljesítmény, ha valaki absztrakt képekben, absztrakt gondolatokat fogalmaz meg, hanem ha valaki – az egyszerűség kedvéért így nevezem – realista vagy naturalista képekben teszi ugyanezt. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy lebecsülném ezt a műfajt – pont ellenkezőleg! Azt állítom, hogy biztos festéstechnikai tudás nélkül, erős absztraktot sem lehet alkotni. Messziről látszik egy festményről, hogy alkotója azért „modern”, mert mást nem tud, vagy azért nonfiguratív, mert tényleg ezt az esztétikai formát találja az ő kifejezési módjának – emellett pedig birtokában van az olajképkészítés minden csínjának-bínjának. Számomra tehát az ideális kifejezési mód a realista forma és az absztrakt tartalom közötti ellenpontozás, melyből csodálatos ütközések, feszültségek jöhetnek és jönnek is létre.
A technikai tudás esztétikájának van egy másik oldala. Már az első ipari forradalom óta küzd az emberiség – megújuló hullámokban – a tömegtermelés problémájával. Miközben élvezzük a sokszorosítás hatékonyságának előnyeit és kényelmét, addig az egyediség iránti olthatatlan szomjunkat mintha nem bírnánk leküzdeni. Sőt úgy tűnik, hogy a műanyagvilág elterjedésével és előretörésével ez csak fokozódott. Az ember halálfélelme ösztönös vonzódást teremt minden tárgyhoz, ami egyedi és megismételhetetlen. Az európai ember illúziója, hogy Ő maga egyedi és pótolhatatlan, így túlélhet bennünket, bizonyítékként szolgálva egykori létezésünkre.
És ezzel megérkeztünk a lényeghez. A mai kor embere egy újabb ilyen hullámot él át. Újra felértékelődik minden, ami kézműves, és ami valamilyen formában ehhez köthető. Nem szabad elnevetni magunkat, hogy ez pusztán olcsó marketingszöveg, mert a jelenség mögött a fent felsorolt igények nagyon is markánsan húzódnak meg. Az ember vágya, hogy egyedi legyen. És ha nap, mint nap azzal szembesül a munkahelyén, a bevásárlóközpontban, a választásokon, vagy akár a párkapcsolatában, hogy egyáltalán nem az, akkor legalább a tárgyaiban szeretné ezt magáénak tudni.
Véleményem szerint a fenti pontokból jól látszik, hogy reneszánszát éli minden olyan mű vagy termék, aminek megalkotása manualitást, szakmai tudást kíván, a Valóságban létezik, így tapintható és kézzelfogható. Tehát nem digitális, élettartama akár több évszázad is lehet, formája a felszínen könnyen dekódolható, és mégis egyfajta posztmodern értelmezésre ad lehetőséget. Hiszem, hogy az olajfestészetre hatalmas jövő vár, ha sikerül a tömegtermelés logikáját elkerülnie.
ÉLETRAJZ – Gasztonyi Kálmán
Gasztonyi Kálmán 1979-ben, 15 évesen fogott először ecsetet a kezében, Nagy János festőművész-tanár szerető irányítása mellett. Később az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat szabad szellemű műhelyében Wessely Tibor tanítványa lett, amit a mai napig élete egyik legnagyobb ajándékának tart. 1992 óta kiállító művészként hivatásszerűen fest. Már korai munkái is megjelentek a nemzetközi műkereskedelemben. Közel száz műve került németországi magángyűjtők és közgyűjtemények tulajdonába. 1987 és 1990 között több kollektív tárlaton szerepelt az ARTEX szervezésében Franciaországban, Németországban és Angliában. A Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség egykori elnökéről, Sergio Orsiról festett portréja Firenzében, hazai közgyűjteményekben a Deák téri Evangélikus Múzeumban Ordas Lajos mártírpüspökről, a budapesti Evangélikus Kollégiumban pedig Dr. Balogh János professzorról festett arcképe található. A Sziráki Kastélyszállóban négy portré festménye függ. Mestere, Wessely Tibor így írt róla egyik kiállítása alkalmával: „Műtermi tanulmányai során eljutott a klasszikus mesterek olajfestészeti technikájáig. Tájfestészetét a romantikus mesterek ecset- és színkezelése, és az aranymetszés szabályain alapuló térkomponálás jellemzi. Nagy biztonsággal rajzol, művészkedő festőtobzódások nélkül fest. Minden lehetséges műfajban alkot, minden ismert technika alkalmazója, jó kolorista. A különböző falfestészeti technikák: al secco, al fresco, sgraffito és a mozaik mindegyikében jártasságot szerzett, hogy saját tervezésű műveit megvalósíthassa. Szabályosság, szilárdság szerkesztés, gondolati rend, a terv kivitelezhetősége és az alkotás szigorú logikája festőnk minden művében – elrejtve, jelek nélkül, de érzékelhető módon – jelen van. A térbeli hatás, áttekinthetőség, képi összhang és a kompozíció alapja a rend és a teljes szakmaiság. A mondanivaló kifejtésének és a figyelem vezetésének ezt a kristálytiszta szervezettségét választotta.”
Ötödik éve nagy örömmel és lelkesedéssel adja tovább az olajfestészet terén szerzett ismereteit, az Akadémia Stúdió művészeti vezetőjeként. Hisz a klasszikus festészet becsületében, így tanítványait is csak biztos technika használat mellett bíztatja egyéni stílusuk megvalósítására. 2011 végén alakult meg a Gasztonyi Art Group (GAG), Vincze Judit, Gyöngyösi Zoltán és Gasztonyi Kálmán részvételével. 2012-ben tanítványaival együtt a Zürichi Nemzetközi Művészeti Vásáron részesült nemzetközi elismerésben. Évente hazai festőtábort szervez, ahol lehetőség nyílik a plein air festészet gyakorlására, illetve más technikák – rajz, pasztell és akvarell – elsajátítására is. A Kazi 30 Galéria keretében, az olajfestészet mesterségének fogásait tanítja az alapoktól, az akadémista eljárásokig.
KIÁLLÍTÁSOK – Gasztonyi Kálmán
1992-2014: Kollektív kiállítások, több száz alkalommal
- Magyarország,
- Németország,
- Franciaország,
- Anglia,
- Románia,
- Szlovákia
1993: München – egyéni kiállítás
2006: Budapest, Balassi Bálint Gimnázium
2008: Budapest, SolArt Galéria
2008: Budapest, Neves Kor-Társ Galéria
2009: Budapest, Radnóti Miklós emlékkiállítás
2010-2014: Budapest, D2 Galéria
2011: Debrecen – tanítványaival, több alkalommal
2012: Zürich, Nemzetközi Művészeti Kiállítás és Vásár
2014: Budapest, SYMBOL ART Galéria
2014: Siófok, Kálmán Imre Kulturális Központ
2014: Budapest, József Attila Színház
2015: Budapest, Bálint Ház – 2015. január 15-től